Az számít igazán, hogy mi mit gondolunk. A legbelső gondolataink, vagyis nem azok, amiket gondolni szeretnénk, hanem amiket tényleg gondolunk. Csak úgy tudjuk megtalálni az utunkat az életben, ha saját belső iránytűnkre hallgatunk. Ha elbizonytalanodnánk, hogy vajon jó nyomon vagyunk-e, elég csupán saját véleményünket kikérni.

Hagyni kell teret a változásnak és a véletlennek, mert szerintem az egyik legrosszabb az, ha az ember gondol magáról valamit, kitalál saját magának egy képet önmagáról, és ahhoz alkalmazkodik. Én nem akarok semmilyen képet felépíteni vagy sugározni magamról, nem akarom eldönteni, hogy milyennek lássanak mások.

Sose kövesd valaki másnak az útját, kivéve, ha az erdőben vagy, el vagy veszve, és látod az utat - akkor minden értelemben követned kell azt.

Mindenkiben ott lapul valami mélyen, ami csak arra vár, hogy meghallja az őszinte énünk hangját, ami az egyetlen igazán őszinte kalauzunk az életünk során. Aki nem képes meghallani, úgy fogja élni az életét, mint egy báb, amelynek a zsinórját másvalaki rángatja.

Eszméim olyan fontosak számomra, hogy ha egyszer megváltoznak, az az ember már nem én leszek.

Merj kilógni a sorból! Az eredeti festmény mindig többet ér, mint a másolat.

Ott, ahol mindenki napbarnított, neked hintőporral kell púderezned magad!

Az ember tud felejteni. De ami rosszabbá teszi, az megmarad. Valami keserű, sós lerakódás. Fájdalom és rettegés nem tesznek jobbá. Megváltoztatnak. Más lesz az ember. Rosszabb. Mert nem lehet többé egészen az, amire született. A szabadságából veszít valamennyit. Csak annyit, hogy nem lehet egészen ő.

A mai világban elengedhetetlen alapkövetelmény a gasztronómiában, hogy egy konyhának személyisége legyen.

Nem szabad, hogy az egónak nagy helye legyen az ember életében.

Van aki szeret, van aki utál, attól függ, mit akarnak látni benned. Légy önmagad, csak így tudhatod meg, ki kedveli azt, aki valójában vagy!

Most, hogy ennyire közel merészkedett hozzám a halál, egészen mást gondolok az életről. Nem akarok már többé hazudni. Olyanokkal akarom tölteni az időt, akik mellett tényleg nevetek. Nem akarok kalóriákat számolni, sem fizetésemelést és jutalékot. Minden, amit megveszek és megeszem, csak engem szolgáljon, nem pedig a külsőségeket. Nem akarok többé rohanni. Kényelmesen kívánok jönni-menni, úgy, mint az úri kisasszonyok, akik mindig ráérnek, és egyenes háttal teáznak. Több könyvet akarok elolvasni a világ irodalmából, mert tényleg azt gondolom, hogy csak egy igazán jó írás adhat valódi szórakozást. Majd ha mindez meglesz, akkor jó könyveket is akarok írni. Azt akarom, hogy a történeteimről ismerjenek, nem pedig arról, hogy melyik nagy embernek lettem a felesége.

A legrosszabb, ami a hadseregben történhet az emberrel, az, ha észreveszik, kilóg a sorból. Az individualizmust keményen büntetik. Az alapkiképzésen azé lesz a vécétisztítás léleknemesítő feladata, akit a tömegben valamiért kiszúr a parancsnoka. A vörös hajúak, a kövérek, az elálló fogúak állandó veszélynek vannak kitéve.

Az ember soha ne változzon meg, akkor sem, ha jól megy neki, és akkor sem, ha bajban van.

Nem leszünk sem kreatívabbak, sem hatékonyabbak azáltal, ha lemásoljuk mások szokásait; még akkor sem, ha ők éppenséggel zsenik. A saját természetünket kell megismernünk, és tudnunk kell, hogy mely szokások szolgálnak minket a leginkább.