A jövő nem más, mint a holnap. Lehet, hogy a jövőt nem is szabad addig megalapozni, amíg a talaj bizonytalan.

Bármelyikünknek egy órán belül eljöhet az örökké. Vagy majd egyszer száz év múlva. Sosem lehetünk biztosak benne, így hát jobb, ha minden másodpercet kihasználsz.

Ne felejtsd, hogy mindenki csak a jelenben él, ez pedig röpke pillanat, a többi idő vagy már elmúlt, vagy bizonytalan.

Végső soron nem vállalsz felelősséget az életért, amíg nem vállalsz felelősséget ezért a pillanatért - a mostért. Ugyanis a most az egyetlen hely, ahol az élet föllelhető.

Nincs másunk, csak az itt és most.

Az a baj, hogy nincs múlt és jövő, mint ahogy eddig áltattam magam. A valóság mindig jelenvaló, egyetlen pillanat a valóság, örökké tartó, egyetlen pillanat. Ez nem rövid és hosszú, a pillanat, ami van - ez az egyetlen módja a létezésnek, és ebből a bűvös körből, a pillanat börtönéből nincs, nincs menekvés.

Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rám ragyog,
a nap felé fordítnám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném időmet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem.

Mindig csak az az egyetlen perc létezik, amelyet éppen átélsz, Ruth. Senki nem tudja megállítani az időt, egyetlen percet sem lehet elraktározni!

Úgy éljünk át minden percet, minden órát, minden napot, mintha nem lenne több belőle.

A múlt már nincs. A jövő még nincs. Egyetlen valóság a jelen.

Pillangószárnyát
rebbenteti a pillanat
s elszáll a széllel.

Az élet minden
pillanata: haladék:
úgy becsüld - vagy ne.

Élni, szeretni minden percet, minden másodpercet. Nincs hely, nincs idő a szomorúságra, a kétségre, semmire: csak a nagy szeretet van, az élet szeretete.

Siet loholva élni, s érezni is siet.

Üresen tegyék le a koporsódat! Ne hagyj semmit a Halálnak, éld és használd fel minden erődet, érzelmedet, esélyedet, vágyadat, álmaidat. Ne takarékoskodj magaddal.