A magániskolákban az a szép, hogy mindent egyszerűen meg lehet oldani. Az egyetlen kérdés az, hogy "mennyire" egyszerűen.

Gazdasági növekedés akkor következik be, amikor az emberek fogják az erőforrásokat, és úgy rendezik át őket, hogy még értékesebbek legyenek... az emberi történelem azonban azt mutatja, hogy a gazdasági növekedést a jobb receptek idézik elő, nem csak az, ha egyre többet főzünk.

Az infláció olyan, mint a bűn. Minden kormányzat üldözi és gyakorolja is.

Az infláció olyan, mint egy tigris, neked pedig csak egy töltényed van. Ha nem találod el, ő zabál meg téged.

Mi, műveletlenek, mi, szegények, afféle poggyász nélküli utasok vagyunk, és az egyetlen megoldás, hogy ne szúrjanak ki bennünket, hogy békén meghúzhassuk magunkat, az, ha úgy teszünk, mint a gazdagok, ha utánozzuk őket, ha mi is magabiztos mosollyal jövünk-megyünk, mint ők.

Az a szép, ha látjuk, hogy valakinek valamije nincs, ami pedig nekünk megvan, s ettől szenved; akkor mondhatjuk el: lám, én szerencsésebb vagyok, mint ő. Ugyanaz az eset, mint az egészségnél: csak akkor ismerjük fel értékét, ha betegek vagyunk.

A vidék nem vásárol. A város megszokta, hogy állandóan pénzt tart magánál. Mert a városban létezés pénzt követel. Enni, inni, utazni, egy újság, egy felvágott, a vidéki meg nem költ, csak dolgozik.

Csak annak ad a kezébe nagy lehetőséget a pénz, aki akkor is tudná, hogy mit kezdjen vele, ha egyáltalán nem volna neki.

A legfontosabb dolgok esetében nem számít a pénz. Oké, lakni, enni és bulizni nem nagyon lehet nélküle, de aki nem totál hülye, az egy darabig pénz nélkül is elboldogul.

Ha valaki az első milliója megszerzése után is a pénzre hajt, az beteg.

A pénz megmérgezi azt, akinek jut belőle, és kiéhezteti, akinek nem jut.

Néha úgy tűnik, a mélyszegénységből egy forgóajtón át közvetlenül a börtönben találja magát az ember. Mi építettük ezt a forgóajtót, és az adófizetők perverz mennyiségű pénzösszegeket költenek arra, hogy a börtönök tele legyenek.

Úgy érezte, ha gazdagok módjára élne, kényelemben, távol minden anyagi gondtól, tulajdonképpen elárulná családját és osztályát. Ha tétlenül ülne és cselédséget tartana, hogy helyette dolgozzon, valami módon anyja emlékét sértené meg, halála után adná tudtára, hogy önmagát nálánál különbnek tartja, jobb életre méltónak, mint amit ő élt.

Mérhetetlen kincs ura lehetsz,
mégis, ha nem adsz alamizsnát,
szegénye leszel e világnak,
mind ezt mondják a tapasztaltak.

A fukar nem gazdagodik meg,
s nem lesz szegény az adakozó:
mint ha az a vagyont gyűlölné,
s ez a vagyon barátja lenne.