A vezetés valójában befolyásolás.

Minden a vezetésen áll vagy bukik.

Csak a magabiztos vezetők mutatnak szolgálatkészséget.

Csak a magabiztos vezetők adnak erőt másoknak.

A legjobb vezetők másokat akarnak szolgálni, nem önmagukat.

A legtöbb ember azzal adja fel a hatalmát, hogy úgy gondolja, hogy soha nem is volt neki.

A hatalom csak azoknak öröm, akik lelkiismeretlenül tudnak vele élni. Akik önzők.

Ha egy vezető szenvedéllyel kezdeményez, rendszerint hasonló szenvedélyt kap válaszul.

A jó vezető arra biztatja követőit, hogy azt mondják el neki, amit tudnia kell, ne pedig azt, amit hallani akar.

A magas IQ nem azt jelenti, hogy jó vezető is vagy, mert a vezetés lényege, hogy képesek vagyunk meglátni a jéghegyet, mielőtt a Titanic beleütközne.

Soha senki sincs biztonságban, akinek korona van a fején.

Iskola, gazdakör, szövetkezet, politika mind a te kezedben fusson össze, de mindegyikben legyen valaki más, aki azt hiszi, hogy ő csinálja s neki virágozza a dicsőséget.

Az önelégültség vezeti azon dolgok listáját, amiktől egy vezetőnek félnie kell.

El tudod te képzelni, milyen személyiség kell ahhoz, hogy valaki harcba szálljon az elnöki címért? Abnormális. Lehet, hogy normális emberként kezdi a pályafutását, de mire elér a csúcsra, annyiszor eladja a lelkét, és annyi embernek kitapossa a belét, hogy a végére már egyáltalán nem olyan földi halandó, mint te vagy én, s még csak nem is hasonlít hozzánk.

Akinek van valamennyi hatalma, az elvárhat bizonyos szolgáltatásokat azoktól, akiknek nála kevesebb hatalmuk van, és ezért cserébe - természetesen merően önző indokból, a saját hatalma megtartása érdekében - ő is bizonyos szolgáltatásokat biztosít a hűbéreseinek.