Végül is mindenki csak jön-megy, hivatalba, életbe, ki meg be.

Minden unalmas. Téged érdekelne, hogy élni szar kicsit? Ugye, hogy nem.

Hol tudom azt feldolgozni, hogy még sosem jártam pszichológusnál?

Nézzél már bele őszintén és mélyen minden kamrád és pitvarod minden ótvar kicsi sarkába alaposan: ugye, hogy nem tudsz minden eshetőségre előre felkészülni. Eshetőség alatt itt és most értek én mindent: életet, halált, hirtelent, régóta vártat, szeretetek kiábrándulást, szagokat, ízeket, otthagyást és idejövést, apát és anyát, fiút és szentjeiket, mindazok fonákjait és nemszeretemjeit, szóval mondom: mindent. Szóval mondom: nem tudsz felkészülni.

Sok van, mi csodálatos, de azért a sült paprikánál nincs semmi csodálatosabb.

Profikat megszégyenítő magabiztossággal tudok lebeszélni bárkit magamról.

Tudom, hogy ő más, de ez most más.
Meglökött, beleestem.
Van összefüggés.
Végállomás, beszállás.