Az ember a legnagyszerűbb háziállat.
Sorsunk az idő és a véletlen függvénye.
Az emberiség a biológia lábjegyzete.
Aki a múlt töredékeiből kívánja megfejteni a jelen működését, szinte mindig kudarcot vall.
Az élőlények egy része azért tűnik el, mert valami jobb lép a helyükre. Ez a világszerte tapasztalható folyamat önmagában is bizonyítja a természetes kiválasztást.
Ha a világot egy fizikus (vagy egy isten) tervezné, akkor az először egyszerű lenne, azután fokozatosan bonyolódna, mígnem elérné a tökéletességet és ott megállna. Az élet azonban nem így működik.
Az evolúció vizsgája két részből áll. Csak az nem bukik meg, aki mindkettőt sikeresen teljesíti. Az első követelmény szerint elég sokáig kell életben maradni ahhoz, hogy utódokat lehessen nemzeni, a második szerint pedig az elért jegy az utódok számától függ.
A tudatlanság természetfölötti magyarázatra szoruló tengere ma kisebb, mint valaha, de senki sem tudja, mikor szárad ki, ha egyáltalán kiszárad. A hit és szkepticizmus vitája még sokáig eltart.
A történelem legalább annyira a szerelem, mint a háborúk meséje.