Ami a tudomány számára a kétkedés, az a személyes élet számára az irónia.

Mégiscsak a szerelem első korszaka a legszebb pillanat, amikor minden találkozásból, minden szempillantásból viszünk haza valami újat, hogy örüljünk neki.

Ha igazi ember egészen
közel kerülne hozzád,
elvenné lélegzeted.
Kényszerűségből kell tehát
álarcodhoz ragaszkodnod...
És ez kitűnően sikerül. -
Mert álarcod mindenkinél
titokzatosabb.
Nem gondolsz rá,
hogy egyszer eljön az éjfél,
amikor valaki leleplez majd?
Azt hiszed, hogy éjfél előtt
még meg tudsz lépni,
nehogy leleplezzenek?

Egy színházban történt, hogy tűz ütött ki a kulisszák mögött. Kijött a mókamester, hogy ezt a publikummal közölje. Tréfának tartották és tapsolni kezdtek: a mókamester megismételte; az emberek még jobban hahotáztak. Azt hiszem, a világ is így fog elpusztulni, okos emberek nagy hahotája közepette, akik azt fogják hinni, hogy mindez csak vicc.

A legszívesebben gyermekekkel beszélgetek, tőlük még remélhetem, hogy majd értelmes lények lesznek.

Az emberi faj Istentől való félelme megszűnt. Meg is kapta érte azután a büntetését; hiszen önmagától kezdett félni, életre hívta a fantasztikumot, most pedig saját képzeletének e teremtményétől reszket.

Önmagunk becsapása szeretetből a legszörnyűbb ámítás; olyan örök veszteség, mely nem hozható helyre sem az időben, sem az örökkévalóságban.

Az életet csak hátratekintve lehet megérteni, de élni előre nézve kell.

Egyet szeretni nagyon kevés, mindenkit szeretni felületes dolog...