Aki emberek közt él, olyan legyen, mint az aranymosó: egy gramm aranyért egy mázsa iszap - ez legyen a számítása!

Mi, tudósok, egyben hasonlítunk a teológusokhoz. Mi is Isten nagy könyvét olvassuk, a természetet.

Érezni, hogy nem tehettünk másképp: ez a jó lelkiismeret.

Azok a nők hatnak rám legmélyebben, akik mint nők egyáltalán nem hatnak rám.

Balgaság volna azt hinni, hogy egy jó könyveken tartott gyerek valami ellenmérget hord magában a rossz olvasmány ellen. Nem olvassuk még mi felnőttek is az újságot? - Miért? Mert az agy tohonya állat, és rákap arra, ami üresen vagy csaknem dolog nélkül hagyja, nehogy más, nehezebb munkát végeztessünk vele.

A gyereknek természetesebb tápláléka a vers, mint a próza. A kép színesebb, ha rímmel jön, s amit el nem mond a mondat, megértet a ritmus.

A boldogság mindig egy hajszálnyira volt. De ez a hajszál nem az emberi természet?

A szerelem boldogsága: annak örülni, ami előttünk van; ha csak egy pillantás is az.

Mi is hát az első szerelem, ha nem az a "lelki aktus", amellyel az ember a szerveiben, képzeletében fölzsongó vágyakat egy élő személyre rávetíti?

A sors úgy hozta, hogy én a hétköznapjaimnak tudjam a helyét, idejét, s vasárnapjaimból csomósodjanak össze azok a nagy, időtlen emlékek, amelyekről az ember nem tudja, három- vagy huszonhárom éves korából valók-e; nyilván, mert egy ismeretlen múlt óta minden év rárakta a magáét az első benyomásra.

Egy táj, amelyen gyermekkorunktól minden évben eltöltöttünk néhány hónapot: sokkal világosabban marad meg, mint egy másik, amelyen éveket töltöttünk egyfolytában, aztán örökre elhagytunk.

Az embernek csak a teste születik meg világra éretten; a lelkének még sokáig szüksége van egy magzatburokra, amely mögött ellenmondó elemeiből magát fölépítheti.

Az, hogy az iskola - és benne a tanár - milyen volt, csak jó tíz évvel az iskola elvégzése után kezd kiderülni. A tanár nem is tudja - fogalma sincs -, hogy mikor hat igazán a növendékre, egy gesztussal, egy szóval, odavetett tréfás félmondattal.

Egy kapcsolat erejét, gyengéjét nem az mutatja meg, hogy mennyire rángatják, hanem hogy mekkora rángatás nem képes elszakítani.

A szerelem nem valami véletlen. A szerelem olyan, mint a terhes asszony éhsége: válogat. Ő tudja, mit épít, mért válogat. Meg kell keresni neki, amit kíván. Nem szabad becsapni, mással betömni. A szerelemben a pótkávé méreg. Azt kell követelnünk magunknak, aki a létével szinte kétségbe ejt.