Ne hagyd, hogy a szerelem elsuhanjon melletted
S magával, repítse az éjbe a szívedet.
Ne várd, hogy a dolgok majd csak megtörténnek,
Azok nyerhetnek csak, akik harcra kélnek.

A gáz a gázolásban
Az orv a sorvadásban
A szar a szarkazmusban
A rák a harákolásban
A ló a talpnyalóban
Az ökör a kökörcsinben
A vég a végzetes nárcizmusban
A mi a semmiben
A tök a csütörtökben
A por a záporban
Az epe a repedésben.
Ez te vagy egy szóban.

A pisztolyok meg a gumibotok semmit sem érnek a sötét oldallal szemben.

- Haza? - ismételtem. - Mit tud maga az otthonról? Tudja, az otthon, az nem csak egy hely. Az emberek teszik azzá. Az emberek, akik törődnek egymással.

A mólón, a kikötői bárokhoz tartozó székeken egyre több ember üldögélt, ahogy közeledett az este. Szinte éreztem a turisták irigykedő tekintetét, ahogy elpöfögtünk előttük. Csak ültek ott, fehér ruhában, sört, meg diétás üdítőt kortyolva, és eszükbe sem jutott, hogy a csónakban - amire annyira irigykedtek - éppen három szív szakad meg.

Az persze eszembe sem jutott, hogy romantikus érzelmeket táplálna irántam. Mert ugyan ki akar hamburgert, amikor minyon is vár rá?