Egy ember életében olykor a legenyhébb remegésekből lesznek a földrengésszerű változások.
A valóság mindig furcsább dolgokat produkál, mint a képzelet.
A kis tudás veszélyes tudás.
Az ember soha ne veszítse el a fejét, és semmiképpen ne keresse a bosszút.
A történelem tele van olyan szélhámosok történeteivel, akik nem tudták, mikor kell abbahagyni.
Minél inkább változnak a dolgok, annál inkább változatlanul maradnak.
Az ember nem ébred arra egy nap, hogy "Na, eljött a nagy pillanat, mától kezdve bűnöző leszek". De néha az élet mégiscsak így rendezi a dolgot.
Amikor rád céloznak, nem szabad megállni. Így nehezebb eltalálni az embert, már legalábbis elvben.
Úgy éreztem, arra szán a sors, hogy a belső sávban robogjak, de arról már közel sem voltam meggyőződve, hogy tényleg én kezelem a kormányt.
Egy jó ügyvédnek tudnia kell, mikor legyen lelkes és szenvedélyes, főleg, ha a saját védelméről van szó.
Nincs más ahhoz fogható érzés, mint amikor az emberben a feltétlen szabadságvágya egy egészséges adag bosszúvággyal keveredik.
Aligha van megalázóbb annál, mint amikor egy ügyvéd a saját ítélethirdetésén vesz részt. Egészen más ez, mint amikor az ember egy ügyfelét képviseli: együtt érez vele, igaz, a bírósági eljárástól érzelmileg mégis elhatárolódik valamiképp.
Az élet megy tovább, függetlenül attól, hogy te ott vagy-e.