A regény művészete valóságosan elképzelni a dolgokat.

Az emlékezeted egy szörny, saját akarattal megidézve. Azt gondolod, hogy te birtoklod az emlékezeted, de valójában ő birtokol téged.

A történelmet a legapróbb, gyakran észre sem vett hibák alkotják.

Az idő nagy részében csaknem mindent a vakszerencsére bíznak az emberek; de akik hisznek a jóban és a rosszban, illetve bíznak a jó győzelmében, jobb, ha ügyelnek azokra a pillanatokra, amikor Istent játszhatnak - bizony, üstökön kell ragadni az ilyen alkalmakat. Nem sok akad belőlük.

A fene rágja meg az apai érzések zűrzavarát! Az, hogy valaki szülőként szeret valakit, olyan felleget bocsáthat látására, hogy sose különböztetheti meg a tisztességes magatartást a tisztességtelentől.

A biztonságérzetet a megtartott ígéretek számával mérik.

Talán éppen a szeretteinket a legkönnyebb megcsalni - hiszen éppen ők nem hajlandók elismerni csalárdságunkat. De ha az ember nem szeret senkit, és úgy érzi, nem szereti senki, akkor nincsen senkije, aki a fejére olvasná az igazságot, hogy hazudik.

Olyan területen élni, ahol időnként nagyobb távolságokra nyílik kilátás, annyi, mint a természet üdvös hőségében megfüröszteni a lelket.

Ha egyszer fontos neked valami, azt meg kell védened. Ha olyan mázlista vagy, hogy találtál magadnak egy életmódot, amit szeretsz, akkor a bátorságot is meg kell találnod, hogy azt az életet éljed.

Ha meghal egy szerettünk, akinek a halálára nem számítottunk, akkor nem egyszerre veszítjük el. Elapad a postája, elmúlik az illata a párnákról, aztán még a szekrényekben és a fiókokban őrzött ruhákról is. Lassan-lassan gyűlik össze sok apró részletből a hiánya. Újra és újra azt hisszük, hogy ez az a nap - amikor egy hiányzó részlet úgy szíven üt, hogy azt gondoljuk, most éreztem át, hogy eltűnt, mindörökre -, de aztán jön egy új nap, újabb veszteséggel.

A mű a megítéléséhez szükséges távolságot csakis írója halála után nyerheti.

Senki sem olyan okos, hogy mindig tudja, mit csinál.