Az ember alighanem mindig ember marad, az összes dolog analógiája szerint semmi más, mint ember! Angyali és ördögi figura az emberben - regényfigurák! Semmi más, mint középső lény a dac és a csüggedés között, a szükségben törekvő, a tétlenségben és a bőség állapotában erőtlen, indíték és gyakorlat híján semmi, ezek révén lassan előrehaladva jóformán minden.
Az eleven emberi erők az emberi történelem mozgatórugói.
Kinek sok adatott, attól sokat várnak.
Az idő! - ki tartja fel?
Élvezni, míg szárnyra nem kél,
Gyors futtában fogni el:
Szived tőle így remélhet
Kéjt mit máskép meg nem ád...
- Sebes vándorút az élet,
Hintsük rózsákkal be hát!
Ha az utókor tiszteletére vágysz, az utókort tiszteljed magad is.