A földi élet elkoptat az emberben mindent, ami benne nagy, úgy, mint az idő viszontagságai szobrokról és sírkövekről épen a kiemelkedő részeket enyésztetik el.

A férfiak könnyebben megbocsátanak a vetélytársnak, mint a hűtlennek, a nők viszont jobban gyűlölik vetélytársnőjüket, mint a hűtlent.

Az ember soha nem fedi fel olyan világosan a saját egyéniségét, mint amikor leírja másét.

Szíve nem érti meg rögtön, milyen mértéktelenül szenved; inkább zavart, mint felindult. De ahogy öntudata világosodik, szerencsétlenségének mélysége is feltárul. Az élet minden öröme meghalt számára, csak azt az éles fájdalmat érzi, amit a kétségbeesés mar belé. De ne beszéljünk testi fájdalomról! Érezhet-e a test ehhez hasonló fájdalmat?

Emlékeink az egyetlen paradicsom, amelyből nem űzhetnek ki bennünket.

A félénk ember a veszély előtt ijed meg, a gyáva a veszély közben, a bátor a veszély elmúlta után.

Egy terv kudarca után nincs jobb vigasz, mint azonnal új tervet készíteni.