Megszerette, de hogyan? Akart akaratlanul, akart görcsösen, vad hévvel, akaratosan, epekedve, vágyakozva: a kell és a muszáj hajtották, úgy szeretett.

Akár harmatcsepp is lehetnél egy fűszál végén, s amikor bársonyosan sütne rád a nap, feloldódhatnál a boldogságban. De ha a nap heve túl vad, lángra gyúlhat a rét, és feléghet minden. Nem tudhatod, mi lesz a vége.

Az álmok a világ tükrei, vagy talán jósok, igen, s ha rosszra fordulnak, nem azért teszik, hogy kínozzanak, nem, hanem, hogy óvják az embert, olykor a saját vágyaitól. És mindeközben mire tanítanak az álmok? A jelent szeretni és becsülni, megérteni azt, ami épp van.

Tudnivaló, hogy a csillagok fűszálak az ég széle-hossza rétjén, és azokon élnek-éldegélnek a sokszínpettyes katicabogarak: az álmok.