Míg vadászó és gyűjtögető őseink minden évben ötszázféle különböző őshonos gyökeret, fűszert és növényt ettek, mai ennivalónk nagyrészt 17 haszonnövényből áll. Nem csoda, ha a beleinknek meggyűlik a bajuk ezekkel a körülményekkel.

Vannak helyek, ahol a tudattalan határos a tudatossal. A nappaliban ülünk, és ebédelünk. Közben nem vagyunk tudatában, hogy néhány méterrel távolabb, a szomszéd lakásban egy másik ember ül, és szintén eszik valamit. Néha talán valami különös kaparászást hallunk a padló felől, és emiatt újból eszünkbe jut, ami a falakon kívül van. A testünkben is vannak olyan területek, amelyekről egyszerűen semmit sem tudunk. Szerveink egész napos munkájából semmit sem érzékelünk. Megeszünk egy szelet tortát: a szánkban még érezzük az ízét, a nyelés első centimétereinél még érzékeljük az állagát, aztán sutty!, eltűnik az étel. Innentől minden megszűnik azon a területen, amit tudományosan-tényszerűen simaizomzatnak nevezünk.

A böfögés vagy a szellentés talán undorítónak hat, de az ezeket kísérő mozgás olyan finom, mint egy balett-táncosnőé.

Az ozmózis a víz igazságérzete. Ha egy folyadékban több oldott só, cukor stb. van, mint a másikban akkor a hígabb víz felől víz vándorol a töményebbhez. Így mint a kettejüknek egyforma töménység jut, és békében élnek egymás mellett.

Az egyetlen ok, amiért agyunk van, a mozgás. Ez az első pillanatban annyira banálisnak tűnik, hogy az ember felháborodásában a legszívesebben felsikítanak. De talán csak a téves dolgokat tartjuk banálisnak.
A mozgás a legrendkívülibb dolog, amit élőlények létrehoztak. Ez az egyetlen oka annak, hogy izmaink vannak, az egyetlen ok, amiért idegek vezetnek az izmainkhoz, és vélhetően az egyetlen ok, amiért agyunk van. Minden változás, ami az emberiség története során végbement, csak azért volt lehetséges, mert mozgásra vagyunk képesek.

Ez az élet egyik alaphelyzete. Mennyi ideig keresünk valamit, amiről azt gondoljuk, itt kell lennie? Legyen ez akár annyira konkrét, mint a padló a lábunk alatt, egy fiókkulcs, vagy elvontabb, amilyen az elégedettség vagy az öröm.

A valóban jó pszichoterápia úgy hat az idegekre, mint a gyógytorna. Oldja a feszültséget, és egészséges mozgási lehetőségekre tanít - idegi szinten.

A rosszkedv, az öröm, a bizonytalanság, a jó közérzet vagy az aggodalom nem kizárólag csak a koponyánkból érkezik. Emberek vagyunk, karral és lábbal, nemi szervekkel, szívvel, tüdővel és belekkel. Tudományunk fejközpontúsága sokáig vakká tett minket arra, hogy az énünk több, mint az agyunk.

Napjában többször is meghalhatnánk. Rákot kapunk, elkezdünk penészedni, baktériumok falnak belőlünk vagy vírusok fertőznek meg bennünket. Az életünket mindennap megmenti valami. A furán növő sejteket megöli, a gombaspórákat kiirtja, a baktériumokat kilyuggatja, a vírusokat felaprítja. Ezt a kellemes szolgáltatást az immunrendszerünk nagyon sok parányi sejt segítségével nyújtja számunkra. Vannak szakértői, melyek felismerik az idegent, és vannak bérgyilkosai, gondnokai és vitalerendezői. Ezek kéz a kézben dolgoznak, és feltűnően jól csinálják.

Globalizáció nemcsak ott van, ahol a sarki bolt helyén McDonald's nyílik, hanem a köldökünkben is. Naponta milliárd és ezermilliárd mikroorganizmus utazza körbe a világot anélkül, hogy egy centet is kellene fizetnie érte.

A gének lehetőségek. Információk. Domináns módon ránk kényszeríthetnek dolgokat, vagy lehetőségeket kínálhatnak föl. Mindenekelőtt azonban: tervek. A gének semmire sem képesek, amíg el nem olvassák és fel nem használják őket. Néhány tervvel ezek közül nem tudunk mit kezdeni - ezek arról döntenek, hogy emberek legyünk-e vagy baktériumok. Mások hosszú ideig lappanghatnak (mint az öregségi foltok), megint másokkal rendelkezhetünk ugyan, például nagy mellel, mégsem válnak valósággá. Az egyik embernek szerencséje van, a másiknak nem.

A világban vannak jó és rossz dolgok - mikrobáink világában sincs ez másképp. A rosszaknak legtöbbször van egy közös tulajdonságuk: a legjobbat akarják - maguknak.

Az emberek különbözően reagálnak a félelemre. Elítélni ezt túlságosan is egyszerű volna - inkább meg kellene értenünk, honnan jönnek ezek a félelmek.

Minél magasabb egy adott ország higiéniaszintje, annál több allergiás és autoimmun megbetegedés fordul elő ott. Minél sterilebb egy háztartás, annál inkább szenvednek a lakói az allergiától és egyéb autoimmun betegségektől.

A tisztaság nem azt jelenti, hogy kiirtjuk az összes baktériumot. A tisztaság az elegendő jó és a kevés rossz baktérium egészséges egyensúlya.