Vannak helyek, ahol a tudattalan határos a tudatossal. A nappaliban ülünk, és ebédelünk. Közben nem vagyunk tudatában, hogy néhány méterrel távolabb, a szomszéd lakásban egy másik ember ül, és szintén eszik valamit. Néha talán valami különös kaparászást hallunk a padló felől, és emiatt újból eszünkbe jut, ami a falakon kívül van. A testünkben is vannak olyan területek, amelyekről egyszerűen semmit sem tudunk. Szerveink egész napos munkájából semmit sem érzékelünk. Megeszünk egy szelet tortát: a szánkban még érezzük az ízét, a nyelés első centimétereinél még érzékeljük az állagát, aztán sutty!, eltűnik az étel. Innentől minden megszűnik azon a területen, amit tudományosan-tényszerűen simaizomzatnak nevezünk.