Az igazán vallásos ember, ha a monoteisztikus eszme lényegét követi, nem könyörög semmiért, nem remél semmit Istentől; nem úgy szereti Istent, ahogy a gyerek szereti az apját vagy az anyját; eljutott ahhoz az alázathoz, hogy érzékeli korlátait, egészen addig a tudásig, hogy nem tud semmit Istenről. Isten az ő számára jelkép, amelyben az ember fejlődése egy korábbi szakaszában összegezte mindazt, amire törekedett, a szellemi világ, a szeretet, az igazság és a méltányosság birodalmát.

Az ember azt szereti, amiért fárad, és azért fárad, amit szeret.

Ha az ember életében nincs egy vízió, mely után vágyakozhat, melyet valóra

szeretne váltani, akkor hiányzik

a hajtóerő, hogy szívvel-lélekkel küzdjön.

Az anyai szeretet természeténél fogva feltétlen.

Nem az a gazdag, akinek sok mindene van, hanem aki sokat ad.

A gyermeki szeretet logikája:
Szeretek, mert szeretnek.
Az érett szeretet logikája:
Szeretnek, mert szeretek.
Az éretlen szeretet azt mondja:
Szeretlek, mert szükségem van rád,
Az igaz szeretet azt mondja:
Szükségem van rád, mert szeretlek.

Szeretni valakit, az több, mint egy erős érzés - az döntés, ítélet és ígéret.

A szeretet az egyetlen ésszerű és kielégítő válasz az emberi létezés problémájára.

Ha igazán szeretek egy embert, minden embert szeretek, szeretem a világot, szeretem az életet.