A szabadság inkább érzelmi állapot. Annyi szál köt bennünket a világhoz, s a benne élőkhöz, a történésekhez, miközben éppen ezek határozzák meg létünket. A szabadságot inkább sóvárogjuk, mintsem megéljük. Életünk végéig azt reméljük, hogy beteljesül.

Rágalmazni, alaptalanul vádolni, megsérteni valakit könnyebb, mint a valóságot megmotozni.

A siker mindennek a mozgató ereje. Ha az hiányzik az ember életéből, akkor ne is létezzen. A siker az a bizonyos fűszer, mely nélkül az élet fogyaszthatatlan.

A szeretet az az anyag, amely mágikus energiával, erővel rendelkezik. Ezen áll vagy bukik a világ.

Ha a szeretet, a másokért való aggódás hatja át, akkor a hatalom, a pénz hatalma hirtelen emberbarát lesz, és nem ellentmondásos, életellenség.

A tények elnyomják azt, amit a valóság
a létezés átlátszó, tüllfehér vásznára kivetít.
Kivetít, hogy elveszítsen bennünket
virrasztásaink egyre mélyülő naplementéiben.

A sikernek nincs gyakorlati haszna, mert nem lehet felölteni, elfogyasztani, utazni vele. A siker egy lelkiállapot, a pozitív energiák rakétahordozója.