Nem becsülök semmit és senkit pusztán önmagáért. Se a koráért, se a neméért, se a pozíciójáért. De boldogan hajtok fejet az emberi nagyság és az elért eredmények előtt.

A színvonalat hiúságból és az elvárások okán szeretem megugrani. De nem gondolom, hogy utána ezért taps járna. Inkább azt érzem, hogy ha nem így csináltam volna, nagyon szégyellném magam.

A karácsony számomra nem csak ünnep, hanem emlékezés is a nélkülözőkre.

Ami elment, nem bánt, ami jön, az titok, s a dolgom az, hogy szeressem, kibontsam, s aztán, ha úgy hozza a sors, elengedjem.

Mindig a holnap varázsában élek, nem nézek távolabbra. Ez egyben azt is jelenti, hogy nem tervezem a jövőt, mert majd biztos jó lesz, ahogyan lesz, amikor megtörténik, akkor azt fogom szeretni.