Az elutasításra különösen érzékeny emberek szoros kapcsolataikban rendkívül szoronganak az esetleges visszautasítás miatt; folyton attól tartanak, hogy a másik cserbenhagyja őket, és gyakran saját viselkedésükkel provokálják ki a rettegett elutasítást. Ha az ember nem tud úrrá lenni az elutasítás iránti érzékenységén, akkor az önbeteljesítő jóslatként fejtheti ki romboló hatásait.

A pszichológiai immunrendszer azon munkálkodik, hogy ne utáljuk magunkat túlzottan a kudarcainkért, a sikereinkért viszont magunknak tulajdonítsuk az érdemet. Így hajlamosak vagyunk balfogásainkért az égvilágon mindenki mást hibáztatni.

Valahányszor szembesülök vele, mindig újra és újra elképeszt, milyen erővel képesek az intenzív negatív érzelmek kiszorítani a józan gondolkodást. A létrejövő átmeneti elmezavar nem csak a pillanatnyi érzékelést torzítja el, de a jövővel kapcsolatos elvárásainkat és önértékelésünket is.

Akadnak az életben olyan traumatikus helyzetek, amelyek képesek kioltani az akaraterőt, és látszólag teljesen irracionális, esztelen viselkedésformákba hajszolni az addig normálisan funkcionáló egyént.

Az akaraterő túlfeszítése éppolyan önpusztító lehet, mint az akarathiány.

A kísértésnek azért nehéz ellenállni, mert heves érzelmi rendszerünk erőteljesen elfogult a jelen javára: csábítják az azonnal megkaparintható díjak, és igencsak leértékeli a késleltetett jutalmakat.

Az ember csodálatosan leleményes a halovány ígéretek kieszelésében, majd hasonló találékonysággal talál ürügyeket, hogy kibújhasson alóluk.

A gyermekre a legmélyebb hatást az gyakorolja, hogyan viselkednek a szülei és életének más fontos szereplői. Mennyire kontrollálják magukat; hogyan kezelik a stresszt, a frusztrációt és az érzelmeket; milyen mércével mérik a saját teljesítményüket; mennyire viszonyulnak empatikusan és érzékenyen mások érzéseihez; milyenek az attitűdjeik, a céljaik és az értékeik; milyen fegyelmezési stratégiákat alkalmaznak; és mennyire vannak híján ők maguk a fegyelemnek. A szülők az élet szüntelen kihívásaira adott lehetséges reakciók roppant széles választékát mutatják be és tanítják meg a gyermekeknek.

Gondolkodom, tehát megváltoztathatom azt, ami vagyok. Hiszen gondolkodásmódunk átalakításával megváltoztathatjuk érzéseinket, tetteinket és egész személyiségfejlődésünket.