Ha az ember 82-szer feldob egy pénzérmét, és 82-szer fej jön ki, akkor érdemes arra gondolni, hogy "valami talán nincs rendben ezzel az érmével", s nem arra, hogy "Isten szereti a fejet".

Bármit tesz az ember, az vagy rákot okoz, vagy meggátolja a rákot. Elviekben, ha elég alapos vizsgálatba kezdenénk, akkor megállapíthatnánk, hogy mi a válasz. De ezek a hatások rendszerint olyan csekélyek, hogy nyugodtan elhanyagolhatjuk őket. Attól, hogy észlelhetők, még nem biztos, hogy számítanak.

Az "igen valószínűtlen"-t hajlamos az ember úgy venni, mint "lényegében lehetetlen"-t, és ha egyszer idáig jutunk, akkor egyre halkabban fogjuk majd magunkban kimondani azt, hogy "lényegében", s végül már nem is tulajdonítunk neki jelentőséget. De a lehetetlen és a valószínűtlen mégsem ugyanaz. A lehetetlen dolgok sohasem történnek meg, valószínűtlen dolgok viszont nemegyszer.

A tudomány nehéz kenyér, és a legtöbb elgondolásunk rossz - legnagyobbrészt még azok is, amelyek túlélik az első megpiszkálást.

A tudományban nincs cselszövő és nincs ártatlan áldozat. Ha a tudományos közösség az asztalfiókba zárja sikertelen kísérleteit, akkor egyszerre játssza mindkét szerepet. A tudományos közösség magát ejti át.

A tudományos igazság nem a semmiből pattan elő, lángoló trombitát fújva. Az adatok talányosak, és nehéz következtetésekre jutni belőlük.

A bizonyítékok felhasználásának szabályai megtiltják, hogy az esküdtek meghallgassanak nem megfelelően felvett tanúvallomásokat, még ha azokból világosabban lehetne is látni, bűnös-e a vádlott vagy ártatlan. A bíróság nem az igazság kiderítésére való, hanem igazságszolgáltatásra. Vannak szabályaink, azokat be kell tartani, és ha azt mondjuk, hogy a vádlott bűnös, akkor azzal - ha gondosan válogatjuk meg a szavainkat - nem azt mondjuk, hogy elkövette mindazt, amivel vádolták, hanem azt, hogy annak rendje s módja szerint, szabályosan elítélték. Legyenek bármilyenek a szabályok, némelyik bűnöst szabadon fogjuk engedni, az ártatlanok némelyikét pedig börtönbe fogjuk zárni. És minél kevésbé engedsz szabadon bűnösöket, annál valószínűbb, hogy fogságba vetsz ártatlanokat. Megpróbáljuk tehát úgy meghatározni a szabályokat, hogy a társadalom úgy vélhesse, megtaláltuk a legjobb kompromisszumot.

A tudományos bizonyítékot nem lehet, vagy legalábbis nem szabad csupán gépiesen kezelni, előzetes gondolatainknak és hitünknek is részt kell kapniuk a megítélésben.

Légy óvatos az általad tekintetbe vett elméletek világegyetemével! Ahogyan a másodfokú egyenletnek is lehet több megoldása, születhet éppen több elmélet is ugyanannak a megfigyelésnek a magyarázatára, és ha nem veszed figyelembe az összeset, akkor a következtetéseid nagyon félrevezethetnek.

A matematika tele van ma már nyilvánvalónak látszó dolgokkal - hogy negatív számokat össze lehet adni és ki is lehet vonni egymásból, hogy a sík pontjait hasznos lehet számpárokkal leírni, hogy bizonytalan események valószínűsége matematikailag leírható és kezelhető - de ezek egyáltalán nem nyilvánvaló dolgok. Ha azok volnának, akkor nem csak olyan sok idő elteltével bukkantak volna fel az emberi gondolkodás történetében.

Érzelmileg szélsőséges pillanatokban nincs semmi, ami egy matematikai problémánál jobban csillapítaná a lélek többi részének háborgását. A matematika, akárcsak a meditáció, közvetlen kapcsolatba hoz a világegyetemmel; náladnál nagyobb, már megvolt előtted is, és meglesz utánad is.

Ha a szerencsejáték izgalmas, akkor rosszul csinálod.

A világgazdaság az egymásra utaltság mostani korszakában csak egy roskatag faház, rozsdás szegektől és drótoktól összetartva. Ha az egyik része hirtelen beomlik, akkor jó eséllyel magával ránthatja az egész kalyibát.

Ha buksz egymilliót, az a te bajod, de ha buksz 5 milliárdot, az már a kormány baja.