Meggyőződésem, hogy a Bibliát egyre szebbnek találjuk, mentől jobban megértjük, azaz mentől jobban belátjuk és meglátjuk, hogy minden szavának, amelyet általánosan fogunk föl és különösen magunkra alkalmazunk, hely és kor szerint sajátos, közvetlenül egyéni vonatkozása volt.

A vallást történelmi szempontból nézni annyit tesz, mint szétrombolni.

Csodatévő a szeretet, amely az imában födi föl magát.

Nem beszélgethetsz délután öttől fél hatig Istennel, ha éjjel és napközben úgy éltél, mint egy disznó.

A hit csak szervezett és irányított ostobaság.

Az Édenből való kiűzetés bosszúálló, asszonyos rosszindulat; az Ember bukása, ahogy a Bibliában elbeszélik, inkább Isten bukása.

A vallás a tudást néha ellenségként, néha segítségként, de gyakran fogolyként, és még gyakrabban gyerekként kezelte.

Aki elkezdi a kereszténységet jobban szeretni az igazságnál, az később a saját szektáját vagy egyházát jobban fogja szeretni a kereszténységnél, és végül saját magát fogja mindennél jobban szeretni.

Isten: egy betegség, amelyben azt hisszük, hogy nem szenvedünk, mert senki nem hal meg miatta manapság.

A keresztények abban a meggyőződésben égették egymást, hogy az Apostolok is úgy tették volna.

A iszlámnak és társaiknak a céljai homályosak. Felesleges mondanom, hogy mindenkinek, aki benne van, más a nézőpontja, és valamikor szükségképpen keresztre feszítik egymást.

Szentírás: szent vallásunk szent könyve, megkülönböztetve más vallások hibás és szentségtörő alapkönyveitől.

Vallás: a Remény és Félelem testvére, amely kifejezi az ismeretlen természetével szembeni teljes érdektelenséget.

Ima: az Univerzum törvényeit arra kérni, hogy érvénytelenek legyenek egy kérelmező érdekében, aki bevallottan érdemtelen rá.

Hit: bizonyíték nélküli meggyőződés valami olyanban, amit valaki olyan mondott, aki tudás nélkül beszél összefüggéstelen dolgokról.