A szerelem sok embert kényszerített már életrevalóvá lenni.

A nő szerelmét nem szokás koldulni, hanem meghódítani.

A szerelemre nem elég ok az, hogy van ok szeretni.

Kinek lelkét mintegy őrültség ragadá meg, ki egyszerre boldognak érzé magát, vagy elkárhozottnak, mintha éltét egy átok, vagy áldás hatotta volna át egyszerre; ki nem keres tökélyt, nem ismer hibákat, nem tud, nem akar semmit, hanem csak érez, s egyszerre veti oda mindenét ez egy érzeménynek s nem remél semmit, s nem fél semmitől: az szeret!...

A szerelem az, melyet adunk, nem az, melyet találunk.

A szerelemnek még bolondsága is nagyobb bölcsesség, mint a filozófusok minden tudománya.

A szerelmes
Csillagot hordoz szemében:
Annak nincs sötét s homály,
Bár bolyongjon éj felében,
Kedvesére rátalál.

Tudtam azt, hogy a világra
Csak egy nap süt melegen,
S ez a nap nem fönn az égen,
Hanem lenn a szív mélyében
Van, s e nap a szerelem.

A szerelem nem okoskodik, ha okoskodik, nem szerelem többé.

Szeretni valakit, az több, mint egy erős érzés - az döntés, ítélet és ígéret.

Csak szeretve tanulunk meg szeretni.

A szerelem elűzi az időt. Az idő a szerelmet.

A szeretet lángjaiban a legkeményebb vasnak is meg kell olvadnia.

Megismerni és szeretni egy másik lényt: ebben áll minden bölcsesség veleje, gyökere és forrása.

Valakit szeretni azt jelenti: egy mások számára láthatatlan csodát látni.