A mindentudás érzete a szakmai előmenetellel arányosan nő.

A jól végzett munka, bármennyire alantas is, nemes.

Bárhol vagyunk, bármit csinálunk, bárhová tartunk, tartozunk vele magunknak, a mesterségünknek, a világnak, hogy jól csináljuk.

Soha nem lenne szabad azt kérdezned magadtól: de hát mit csináljak most? Mert tudod a választ: a dolgodat.

Sokan aggódnak a karrierjük alakításán, de ritkán ölnek legalább fele annyi energiát abba, hogy az életükkel foglalkozzanak. Azt akarom, hogy ne csak a munkám, de az életem is a lehető legjobb legyen. A többi majd jön magától.

Csak dolgom van, de nincs életem.

A műszak elején kiküldött e-mailek, bejelentések jóllehet "lényegre törőek", nem feltétlenül bátorítják a beszélgetéseket, a pletykálkodást és a spontán problémamegoldást. Sőt, ami azt illeti, az e-mail a legkevésbé értékes kommunikációs forma. Ugyanis túlzottan hatékony. A csevegés a konyhában a hűtő előtt - amit a menedzserek elvesztegetett időnek éreznek - számít igazán. Lehet, hogy elvesztegetett időnek tűnik, de a munkatársak ilyenkor épp nagyon fontos munkát végeznek: közvetlen kommunikációval erősítik a csoporton belüli harmonikus kapcsolatokat.

A munka nélküli jólét unalommal bünteti az embert.

Apjának tenyere érdes. Fiának már csak az ülepe.

Nehéz olyan munkát tisztességgel végezni, amit senki nem lát, és senki nem értékel.

Szeretek dolgozni, ha van értelme, de ennél csak nem dolgozni szeretek jobban.

Ha nem dolgoztál meg valamiért, lehet, hogy egy darabig elboldogulsz, de a végén úgy terjed a becsületed, mint a szalonnabőr a tűzön. (Zsugorodik.)

A munkamánia legtöbbször abból a kényszeres szükségletből fakad, hogy minél többünk legyen: több pénz, autó, nagyobb elismerés vagy előléptetés. Pedig ezek sosem segítenek ki maradéktalanul.

Mindig úgy pihenj, hogy ne akadályozd azokat, akik helyetted dolgoznak!

Ne légy ökör, mert fejőstehenet csinálnak belőled!