Ha végre elértük a boldogság állapotát, akkor sem lazíthatunk: folyamatosan, hatalmas erőfeszítéssel a felszínen kell tartanunk magunkat. Ha nem így teszünk, akkor a belső megelégedettség szép lassan elszivárog.
Ez a legtöbb. A vidám szív. A laza lelki tartás. Az embernek az a legfőbb bölcsessége, hogy nem aggodalmaskodik, mert tudja, hogy mindennek oka van, és erejét olyan világból kapja, ahol nincs aggodalom.
A boldogság nem tőke típusú dolog. A boldogság nem felhalmozott vagyon. A boldogság maga az áramlás. A pénz áramlása. Sok bevétel, sok költés. Ha megállítod az egyiket, megáll a másik is.
A keserűség, a bánat szétfolyó felhők az emlékezet egén; egyik-másik még nagysokára is megremegtet, szemünkbe lopja régen eltagadott vagy éjjelre tartogatott könnyűinket. Az öröm ragyogó sugár, mely a könnyeken milliószor áttörve megsokasodik s visszavetődik a legkésőbbi aggkor napjaira.
Ha nyugodt vagy, és nem reménykedsz, a belső béke hamarosan eljön. Ez egy kegyelmi állapot, de ehhez neked magadnak kell úgy döntened, hogy boldog akarsz lenni.
Minél nehezebb egy ember élete kezdetben, annál jobb lesz neki később, annál többet fog majd elérni. Csak az az igazi boldogság, amelyet szenvedésektől ragadnak el.
A színház jobb lesz, ha jókedvünkben születik. Rosszkedvből nem születnek ötletek, vagy ha igen, azok nyögvenyelős, csikorgós, izzadtságos erőlködések lesznek.