Igazad van, józan eszem az nincs. Nem akarok abban hinni, amiben mindenki más. Megvannak a magam gondolatai, olyan dolgok, amiket nem tanítottak, amiket nem könyvből olvastam. Tapasztalatból tanulok. Te... te viszont félsz bármit is átélni, így aztán megmarad a józan eszed, de másod semmi.

Az "illúzió" szónak seregnyi jelentése van, s némelyik illúzió bizony igencsak csábító. Példának okáért csábító illúzió, hogy szerelmünk örökké fog tartani. Vagy az az illúzió, hogy soha nem halunk meg. Vagy, hogy a tudatlanság áldás. Buddha meglátta az effajta csábításokban rejlő veszedelmet. Ritkán szólt keményen, ám el tudom képzelni, ahogy sorra pukkasztotta ezeket a buborékokat: a szerelem igenis véges, mindenki meghal, a tudatlanság igenis az ostobasággal egyenlő.

Istenem, de nehéz okos embernek lenni!

Ha eljön a tudás, eljön az emlékezés is. Tudás és emlékezés egyazon dolog.

Ha teljes bizonyossággal tudnék mindent, életemet szüntelen szorongásban kellene leélnem; folyton attól rettegnék, hogy letérek a helyes útról. Mivel azonban mindig minden lehetséges, a csoda bármikor bekövetkezhet, mert csodák mindig lesznek, amíg ember él a földön.

A természetes tehetség mellé valamennyi elméleti tudás is szükségeltetik.

Könyvekből és tekercsekből csak azt tanulja meg az ember, hogy bizonyos dolgokat meg lehet csinálni. A valódi tanulás megköveteli, hogy meg is tegye ezeket a dolgokat.

Entellektüel az az ember, aki túl sok szóval ír le valamit, amiről túl keveset tud.

Egyedül a szellem szabadsága teszi lehetővé a gondolat fejlődését.

Rossz az öregség, ha butasággal párosul.

A tudást nem lehet ajándékba kapni.

Azt hiszem, nem lett boldogabb attól, hogy megtanult olvasni. Úgy járt, mint az emberiség az édenkerti kígyó almájával.

A szellemi fölényt szükségtelen éreztetni, éppen az benne az irritáló, hogy érződik.

Csak azt tudhatjuk, amit megtanultunk.

Mily különös dolog a tudás! Ha egyszer beléakaszkodott, rátapad az elmére, mint moha a sziklára.