A változáshoz kőkemény döntéseket kell hozni. És minden döntést megelőz a kínzó választás. Meggyőződésem, hogy döntéseket hozni fontos, attól függetlenül, hogy milyen következményekkel jár.

Vannak ügyek, amelyekbe egyszerűen nem szabad belekeveredni, és amelyektől, hacsak nem követelik meg az ember életét és vérét, el kell határolódni.

A tett önmagáért való dolog, és követheti ugyan az elhatározást, de nem kell feltétlenül követnie.

Szavaztunk, vezetőket választottunk - elbűvölő férfiakat és nőket, fehér mosolyú, mézesmázos nyelvű politikusokat, és a kezükbe adtuk összes reményünket és félelmünket abban a hitben, hogy erős kezek az övéik, hiszen olyan erős volt a kézfogásuk. És mindig, mindig csalódtunk bennük. Esélyünk se volt, hogy ne csalódjunk - emberek voltak, és azok voltunk mi is.

Ne parázz, ha rossz fele mész,
Mindig jön egy újabb út.

Az egyik legfontosabb emberi erény a választás képessége.

A stílus képesség a bátor, merész választásra.

Ha minden egyforma, akkor nem lehet választani! Olyan jó volna, ha reggel, mikor felkelek, eldönthetnék dolgokat!

Nem mindig lehet a jó és rossz közt választani. Néha a rossz és a még rosszabb közt kell választanunk.

Az élet választások és körülmények szédítő örvénye, ahol az egyik aligha létezhet a másik nélkül.

Az ember a saját ügyében mindig nehezebben dönt, mint a máséban. Pedig nem jó, hogy nem ítélkezik, amikor ítélkezni kell!

Bármikor változtathat valamin, elmehet, vagy minden erejét latba vetheti - abban az esetben, ha valami igazán fontos önnek.

Ha már hibáznod kell, hibázz vakmerően!

Életünk során sok döntést kell meghoznunk, és végső soron ezek a döntések határoznak meg bennünket.

Nézzünk körül szélesebb ismeretségi körünkben, jobb híján a Facebookon, számláljuk meg, hány férfiról tudjuk, hogy verdeng egy eldöntendő kérdés börtönében. Latolgatja, mondjuk, hogy összeköltözzön-e a barátnőjével. Elvegye-e feleségül? Gyártson-e vele gyermeket? Avagy: hagyja-e el a családját valamely új szerelem kedvéért? Esetleg: váltson-e lakhelyet, állást, országot, jóbarátot, életstílust, szenvedélyt? És mi a sztenderd válasz? Az, hogy IGEN, de NEM. Mert sok érv szól amellett, hogy lépjen, de legalább ugyanannyi amellett, hogy mégse. Következésképp a végeredmény általában: IS. Márpedig így soha semmit nem döntünk el. Fontos ügyeinkben ezzel az IS-sel addig halogatjuk az elhatározást, míg sorsunk keresztútjainál szinte sosem mi döntjük el, hogy merre menjünk, hanem az idő. Fennköltebben: az Égiek. Hívőknek: az Isten. Anyagelvűeknek: a Sors.