Hány olyan pillanat játszódik le az életünkben, amikor igazán döntő lépésre szánjuk el magunkat? Nem túl sok. Főleg azért, mivel általában csak utólag derül ki, mennyire fontos is volt az a döntés.

Amikor problémát teremtesz, fájdalmat teremtesz! Mindössze egy szimpla választásra, egyszerű elhatározásra van szükséged: bármi is történjék, nem teremtek magamnak fájdalmat. Ez ugyan kis döntés, de radikális! Addig nem szánod rá magad, amíg torkig nem vagy a szenvedéssel, amíg igazán eleged nem lett belőle. És addig nem is tudod elhatározásodat keresztülvinni, amíg hozzá nem jutsz a most erejéhez. Ha nem teremtesz több fájdalmat magadnak, akkor már másnak sem fogsz.

Nem az a pokol, ha az embernek nincs választása. Az a pokol, ha borzalmas dolgok közül kell választani.

Bár nem nyerhetsz mindig, mégis meg kell hoznod a döntéseidet. Ha megbénít a vesztéstől való félelem, sosem fogsz igazán semmit megpróbálni.

Annyival könnyebb lenne, ha nem ragaszkodnánk ahhoz, hogy azt tesszük, ami mindenki számára a legjobb. Bárki is mondta, hogy az erény magában hordja a jutalmát, egy nagy marha volt!

Az ember nem sodródhat falevél módjára ide is meg oda is. Meg kell állnia a lábán.

Ha választanod kell, kivel éld le az életed, a NAGY Ő-vel, vagy a kis Te-vel, válaszd az utóbbit. A kis Te közelebb van a lelkedhez, és meg lehet mellette öregedni.

Az életet nem lehet visszafelé forgatni, mint egy filmet.

Nem égethetjük két végén a gyertyát - az ember vagy döntést hoz, vagy megfigyel.

Jobb egy határozottan meghozott hibás döntés, mint egy habozás miatt örökre elszalasztott lehetőség.

Ha az ember egyszer rossz úton indult el, az a legbölcsebb, ha visszafordul.

Semmi nem rosszabb, mint megerősítésre szorulni.

Nem a tett önmagában, hanem a tettek sorozata, a történet a meghatározó.

Egészen más minőségű döntéseket hozunk akkor, ha a félelmeink motiválnak, mint amikor a sikerélmények. Mindkét esetben mást és mást engedünk meg magunknak.

A semminél még az is jobb, ha valaki rossz ok miatt tesz meg egy helyes lépést.