Ki emel, ki emel,

ringat engemet?

kinyitnám még a szemem,

de már nem lehet...


Elolvadt a világ,

de a közepén

anya ül, és ott ülök

az ölében én.

Erdőt, hegyet, tengert, folyót,
kék cinkét, csecsemőt, ha láttam,
lelkem csak azt mondogatta:
milyen szép az Isten!

A rádiót figyelve lestük
Puskást, ahogy lefut cselezve,
Bead, s aztán... haj, balszerencse!
Kocsis fejese kapufára
Csattan... de jő Bozsik, s bevágja!
S Hidegkúti talál megint utat
A kapu előtt, s benn a féltucat!