Az angyalok - úgy érzem - odafenn,
Ha suttognak szerelmesen, puhán,
A lángoló igék közt sohasem
Lelnek oly ájtatosat, mint "Anyám".
Anyák napi műsor
lesz az óvodában.
Sorba állunk szépen
ünneplő ruhában.
Szavalunk sok verset
most jönnek a dalok,
felkészültünk mi is,
akárcsak a nagyok!
Édesanyát látom,
ott ül a sor szélén,
mosolyogva tapsol
műsorunknak végén.
Kicsordul a könnye,
elszorul a torka,
tudom, mire gondol,
pedig nem is mondja.
Arra gondol, érzem,
milyen ügyes voltam,
életébe mennyi
boldogságot hoztam!
Nem szólok egy szót sem,
átölelem inkább,
így kívánok némán
boldog anyák napját!
Anya, anya, édesanya,
Nem ölel úgy senki más,
Anyák nélkül mit sem érne
ez a kerek nagyvilág.
Kicsi vagyok, alig látszom,
Nem tanulok még, csak játszom:
De tudom a mondókámat:
Isten áldja meg mamámat!
Az anyaság magában hordoz egyfajta természetes bánatot is: a gyerekeid kirepülnek a nagyvilágba. De minél jobban neveled őket, annál tovább juthatnak. És a távolság ellenére is, a szeretetben nevelt gyerekek egyre közelebb és közelebb kerülnek az anyjukhoz. A te helyed ott van a szívükben, ezért mindig olyan lesz, mintha ott lennél mellettük.
Anyának lenni azt jelenti, hogy [az ember] szíve megdermed a félelemtől és a vágytól, hogy még több szeretetet adhasson. Azt sem mondta senki, milyen közel áll egymáshoz ez a két érzés.
Te vagy az, aki szavak nélkül megért,
Soha nem engedem el az anyukám kezét,
Jöhet bárki, én bármitől megvédelek,
Mindennél jobban féltelek.
Mosolyogtál, ha büszke voltál rám,
Mosolyogtál, ha megláttál az utcán,
Mindig ott voltál mellettem,
Rendet raktál a fejemben.
Nálam nincs anya, nálam nincs anyu,
nekem mindkét szó kicsit savanyú;
Gyerekeid anyák napján ágyadba hozzák a reggelidet. Előzőleg kiöntötték a kávét, odaégették a pirítóst és tönkretették az egész konyhát. Az egész nap a károk helyreállításával telik.
Az anyaság nem teszt, hanem vallás: egy szövetség, amelyre felesküdünk, egy ígéret, amit megtartunk.
Egy férfi sokra képes, de egy anyát sohasem tud helyettesíteni!
Ne is kérdezzék, milyen volt az anyám: le lehet-e írni a napfényt? Melegség, erő, vidámság sugárzott belőle. Jobban emlékszem arra, milyen hatással volt rám, mint a vonásaira. Mellette folyton nevettem, nem érhetett semmi baj.
Ismét nyakunkon az Anyák Napja. El ne felejtsek a fiamnak küldeni pár szál virágot meg egy lapot.
Anya az az ember, aki felöltözteti a napot. Felkel és élni kezd benne, és számunkra, akik ismerjük őt, egyszerűen elképzelhetetlen lenne az élet nélküle. És mit szólnánk, ha eltűnne? Akkor mi lenne? Hová tűnt a levegő, amit beszívunk? Hová mosta el a víz az utat, amin járunk? Hová rejtőzött a föld a lábaink alól?