Hálád előzze meg halálod!

A szenvedés felől sosem tévedtek ők,
a Régi Mesterek: milyen remekül
ismerték emberi rangját; hogy zajlik le, amíg
más épp táplálkozik, vagy ablakot nyit, vagy épp unottan jár egyedül.

Korunkban a tettek igazi emberei, akik átalakítják a világot, nem a politikusok és az államférfiak, hanem a tudósok.

Minden házasság, akár boldog, akár boldogtalan, végtelenül érdekesebb a mégoly szenvedélyes szerelemnél is.

Bár nem mindig emlékszünk pontosan arra, miért is voltunk boldogok, azt sohasem felejtjük el, hogy azok voltunk.

Azért vagyunk a földön, hogy jót tegyünk másokkal. Hogy mások miért vannak itt, arról fogalmam sincs.

Nem kell már a csillag! Kinek ragyog?

Oltsátok ki a Holdat, takarjátok el a Napot!

Kiszáradhat az óceán, elpusztulhat az erdő,

Úgysem hoz már semmi jót a jövendő.

Állj meg óra, hallgass telefon,
Kutya, ne örvendj ízes csontokon.
Csendet most, zongora s puffogó dobok:
Hozzák a koporsót, jöjjetek gyászolók.

Ha tényleg élni akarunk, a legjobb, ha máris kipróbáljuk.