Az egész genetikai program a DNS, és nem maguk az emberek szolgálatában áll. Mi csupán az életet hordozó molekulák időleges tárolói vagyunk. Ebben az esetben a csomagolás, vagyis mi magunk, arra szolgál csupán, hogy eldobják.

Az emberi lélek is tele van az evolúcióban gyökerező érzelmekkel. Magatartásunkat tovább színezi a környezet, amelyben élünk, de a "hardware-t", az alapvető tulajdonságokat javarészt a sajátos genetikai jellemzők határozzák meg.

Ha szűkösek az élelmiszerforrások, azok, akik kevesebb kalóriával is fenn tudják tartani magukat - akik "takarékos üzemmódban működnek" -, a túlélés szempontjából előnyösebb helyzetben vannak. Ezért fejlődtünk hosszú időszakon át úgy, hogy állandóan élelmet kerestünk, és azt a lehető leghatékonyabban hasznosítottuk. Szűkös körülmények között be kellett érjük azzal, amit éppen találtunk. De ennek köszönhető az is, hogy sokan a bőség korában is habzsolnak.

Azért leszünk egyre öregebbek, mert a halál időpontja nem szerepel a DNS programjában.

Az öregedés megelőzhető, de ez nem jelent halhatatlanságot. A halálozási kockázat mindig megmarad, például amikor átkelünk az úttesten, és egy autó halálra gázol bennünket.

Manapság annyi ember éri meg az öregkort, hogy már a múlté a korábbi varázs. Elmúltak azok az idők, amikor az aggastyán a bölcsesség és a végtelen életismeret szinonimája volt. Korunkban az ősz haj, a betegség és a halál egyfajta szentháromsággá olvadt össze.

Napjainkban az éhezés eredendően elosztási probléma. A kalóriahiányt és/vagy az élelmezési gondokat a politikai konfliktusok, a gazdasági döntések és a háborús cselekmények okozzák.

Míg a múltban főként a fiatalok felnevelése iránti felelősség hárult ránk, a jövőben az idősek igénylik majd a figyelmünket és a segítségünket. Az más kérdés, hogy az emberek többsége szívesebben mossa egy csecsemő popsiját, mint egy idős ember fenekét. De gazdasági szempontból nézve, az utóbbi sem katasztrófa-forgatókönyv.

Az öregedés és a betegség elválaszthatatlanok egymástól. Amikor megöregszünk, a részokok addig halmozódnak, amíg egyszer csak túlcsordul a pohár, és lesújt ránk a betegség. Az öregedés nem "normális", mert olyan károsodás, amely eredetileg nem létezett, aztán egyszer csak mégis jelentkezett.

Az egyik embernek pechje, a másiknak pedig mázlija van. De az orvostudományban nincsenek véletlenek - egy betegség jelentkezése mögött mindig valamilyen biológiai mechanizmus áll, csak nem mindig tudjuk, hogy mi az. Tehát egy betegség sohasem egyetlen okra, hanem különböző részokok együttes előfordulására vezethető vissza.

A szervek összeomlását ahhoz lehetne hasonlítani, mint amikor a régi söröspohár eltörik, mert az idők folyamán hajszálrepedések keletkeztek rajta. Ugyanígy: életük folyamán az emberek is egyre több apró károsodást szenvednek el, például a dohányzás, a szabad gyökök, egy baleset vagy egy infarktus következtében. Egyetlen kisebb károsodás kevés ahhoz, hogy betegség vagy működési rendellenesség alakuljon ki. Ezért hisszük azt, hogy egészségesek vagyunk. De ha egy orvos alaposabban megvizsgálja a testünket, ő már észreveszi ezeket az apróbb hajszálrepedéseket.

Senkinél sem alakul ki "csak úgy" rendellenesség, senki sem betegedik meg "egészen hirtelen". A hiányzó láncszem, a biológiai mechanizmust elindító utolsó részok vezet a rendellenességhez vagy a betegséghez. Mint a kártyában: ahogy halad előre a játék, úgy lesz teljes a lapok alkotta sor, és a végén már csak egy lap kell, hozzá, hogy teríthessünk. A rendellenességek és a betegségek esetében annál nagyobb erre az esély, minél idősebbek vagyunk, mert a testünkben, amely már sérülékenyebb és védtelenebb, mint egykor volt, egyre több részok halmozódik fel.

Teljesen értelmetlen és értelmezhetetlen a "normális öregedés" fogalma, amiről annyi orvos és beteg papol. Az öregedés meghatározása éppen az, hogy korábban nem voltak károsodásaink, most pedig vannak.

Szinte mindenki panaszkodik az emlékezetére, még a fiatalok is, akiknél még fel sem merülhet az agyfunkció zavara. Ilyenkor egyszerűen csak arról van szó, hogy többet akarunk az agyunktól, mint amire az adott pillanatban képes. Ebben nincs semmi különös. Így vagyunk más képességeinket, illetve tevékenységeinket, a munkát, a főzést, vagy éppen a futást illetően is. Mindig jobb teljesítményre vágyunk.

Egyetlen biológiai mechanizmus megfejtése sem szolgál olyan megoldóképlettel, amellyel megállítható az emberi öregedés folyamata.