Mulandó mert törékeny
minden emberi kapcsolat
üvegfúvás kalandja
pártfogó csillagzat alatt
de került bele porszem
és orvul szertepattan
szilánkjaira zúzza
egy kéz meggondolatlan.

Mostanra már úgy gondolom
az az igazi a vitéz
aki estéből újra fölkel
esendő mégis messze néz.

Szemem fülem hírszerzőim a földön
egy árva perc se hulljon ki a rostán
ne vesztegesse el mámat a másnap
élményekre nem heverek le resten
nem mulaszt piktor emlékezetem
egyetlen árnyékot fölrakni sem
téli rigó-stratégián
eszmélkedjem gyerekszájon
gyönyörködjem akár ingyen
öt érzékkel megragadott
hétköznapi kincsben.