Szegény rokon: mindig távoli rokon.

A magánosság az ördög országai közt a legkedvesebb.

Akiknek kihullott az írói tejfoguk, azoknak már csak az áll jól, ha szerénynek tettetik magukat.

Az írók pályája rendesen előbb kezdődik, mint amikor már ők is tudnak róla.

A költők akkor is veszélyes vetélytársak, ha száz évvel ezelőtt meghaltak.

Egy szál gyufánál nincs szükség a szabatos leírásra, mert egyik gyufa olyan, mint a másik. De ha egy regényt gyufaszálakkal játszana végig az ember, akkor még azokat is le kellene írni vázlatosan, hogy az olvasó fantáziájának legyen mire rakni a húst.

Az ihlet lovára nehéz felkapaszkodni az embernek, de ha egyszer nyeregben van, akkor nincs leszállhatnékja addig, míg le nem szédül.

Nemcsak a szerelem teszi álnokká az embert, hanem a regényírás is. Bizonyos, hogy egyik se tartozik az erkölcsjavító foglalkozások közé.

A legtöbb írónak teleszkópszeme van, s míg a ködfoltokba kukucskál témáért, nem veszi észre, ami csak karnyújtásnyira van előtte. Ez is igazi tragikum, az író tragikuma.

Az ember ott szedi a tudományt, ahol találja, - ennél fogva nem mindig a tudósok könyvéből szedi.

Az ember sohase léphet ki önmagából, ezért nincs tárgyilagos művészet és tárgyilagos kritika. Be vagyunk zárva személyünkbe, mint életfogytig való börtönbe, s ez egyike legnagyobb nyomorúságunknak.

Könnyebb egy csatát megnyerni, mint leírni.

Minden irodalmi irány jogosult, ha művészi nívón áll - kivéve az unalmast.

A szellemesség nem eredeti gondolatokból áll, hanem eredeti gondolatfordulatokból.

Az az író, aki a pikantériát cél gyanánt műveli, úgy tesz a tollával, mintha a katona trágyát forgatna a kardjával.