Korlátlan urai ugyan nem vagyunk saját prizmánknak, de minél nagyobb darabot hódít meg önmagából az egyén, annál harmonikusabban élhet. Ha pontosan ismeri a benne munkáló erőket, vágyakat – s őszintén szembe tud nézni velük – , már kevésbé marad saját természetének rabja. Legalábbis megvan a reménye arra, hogy megszabadul saját tehetetlenségétől.

Ne szégyenkezz amiatt, hogy olykor félsz vagy szorongsz. Ez önmagában nem a bátorság hiánya és nem a gyávaság jele, lehet, hogy éppen az okosságé.

Konrad Lorenz, a híres etológus azt írja, két ember barátságának mértékét bátran ítélhetjük meg aszerint, melyikük hajlandó nagyobb áldozatot hozni ellenszolgáltatás nélkül.