Amikor a "mi" névmást használjuk, olyan cselekvésekről beszélünk, amelyek mögött két ember összetett lényének közös akarata rejlik. A legtöbb nyelvben külön névmás van erre. Azt hiszem, ez rendkívül fontos. Varázslatos dolgok történnek, ha két ember egyszerre így kezd gondolkodni.

Az a legbölcsebb, aki tudja, hogy mit nem tud.

Olyan sebeket nyitsz fel, fiam, amelyek már behegedtek.

Mi vagyunk az élő bolygó, Sofie! A mi bolygónk az a hajó, amely az izzó Nap körül úszik a világmindenségben. De mi magunk is olyan hajó vagyunk, amely a gének terhével megrakodva hajózik az életen keresztül. És ha rakományunkat sikerült eljuttatni a következő kikötőbe, már nem éltünk hiába.

Az élet egy vidámpark, és nem gondolunk a nyitvatartási órák utáni időre.

Sok kezdő szerzőnek valami olyan alapvető dolog hiányzott, mint az élettapasztalat. A hit, hogy az ember először ír, és később él, egy posztmodern tévedés. Mégis sok fiatal ember azért akar író lenni, hogy az írók életét élhesse. Ezzel fejükre állítják a dolgokat. Az ember előbb él, azután elgondolkodik rajta, van-e valami elmesélni valója, de a döntést az élet maga hozza meg. Az írás az élet gyümölcse. Nem az élet az írásé.

A valószínűtlenről való álmodozásra létezik egy szó, mégpedig az, hogy remény.