Ne várd az idődet
a föld is neked
forog

Rühellem a talmi szókat
a partról okoskodókat.
Örökkön jó szelet ígérnek
részvét mosoly
a háborgó vízben
fuldoklónak.
Ők mindent megúsznak
sosem hajóznak.

Aki vár,
didereg, mint a sár,
szemében
homály,
és fél, és remél.

A magány oly bonyolult
és gazdag és léha,
és nyomorú, és bele kell
halni néha.