Minden szerelem első, legalább is az ember azt hiszi, hogy az első.

A színésznő mindig panaszkodik. Akkor is, ha játszik, akkor is, ha nem játszik.

Csak egy a fontos, a művészet örök törvényeinek tiszteletben tartása: mindig saját magadat add, mindig százszázalékosan, mert hiszen feladatod egy szolgálata milliók előtt, s milliók szolgálata az egy előtt!

Az egyéni művészet fejlődési vonala nem tűri, hogy valaki megállva, esetleges elért sikerekben gyönyörködjék, mert ez a fejlődés akadálya, az érzések megszegényítése és ennek megfelelően természetesen a tartalmatlanság veszélyének határára sodorja a művész játékát.

A hazugságban nem hiszek. Egyszer valahol az asztalunkhoz telepedett egy rendkívül feltűnően viselkedő, bolondos ember. Amikor elment, a társaság egy része azt mondta rá, hogy bolond, a másik meg azt, hogy játssza csak a bolondot. Herczeg Ferenc erre csöndesen megjegyezte: ha játssza, akkor csakugyan bolond! Ilyennek látom a hazugságot.

Ha kérdezik, hogy miért nem törődöm többet a divattal, ezt felelem: - Minek, beljebb nem látnak?

Egy nagyon okos ember azt írta nekem, hogy addig élünk, amíg emlékeznek ránk. Ez megvigasztalt egy kissé, mert én mindig emlékezem...