Igaz, az idő minden seb­nek a leghatalmasabb orvosa, de szivünk sebére hathatós gyógyító balzsamot csak a nő képes csepegtetni.

Ha elgondolom magamban, micsoda élet az, mely egyet­len egyszer se, egy rövidke pillanatra se érezte a barátság melegét, keblemet égő fájdalom lepi el, ily helyzetre gondolva. - És ha ennek ellentétét állítom magam elé, kedélyállapotom felvidul, és ha a barátság körében vagyok, minden keserűség elpárolog keblemből.

A jó érzelmek nyilvánulása úgy hat keblünkre, mint a szomjas virágokra az éltető harmat, mely felfrissíti kis keb­lüket, s a forró nap után élteti, üdíti őket.

Ha van valami, a mi az emberi kebelnek az élet viszontagságai ellen védelmet nyújt, az bizonyára a változhatlan igaz testvéri szeretet.

Nincs oly bánat, nincs oly fájdalom, a melyre a női kezek gyógyírt ne találnának. Ez az ő varázserejükben rejlik. Ők az élet gyöngyei, a kiknek vonzerő s ragyogás a végzetük.

Az óhajtások sajkáját az élet gyakran a bizonytalanság szirtjére veti ki, az emberi akarat a sorsot nem szabhatja meg, - és ha azt látjuk, hogy az összefüggést az élettel el­vesztettük, és reményeink végső húrja zörögve lepattan, - akkor a vigaszt csak a barátság kebelében találhatjuk fel; - ez a forrás, a melyből mindennapi gondolatainkat, zamattalan érzelmeinket felfrissíthetjük.