Legelső a nemzet, második a család, és csak harmadsorban nézd a magad javát!

Vannak vidékek ahol csak úgy lehet
megmaradnunk ha kezemben a kezed
és a viseltes szónak is hamva van
ha félárnyékban s ha nem is boldogan
száríthat szél és süthet hevet a nap
míg a harmatból egy csöppnyi megmarad.

Vagyunk ketten két szép nyárfa,
s búvunk egymás árnyékába.

Rigófüttynek volna jó,
Lenni bár egy hangnak,
Jönni-menni volna jó,
Akárcsak a harmat.

Kit szeressek, ha nem téged.

Úgy fogok meghalni
hogy még az utolsó
sóhajtásomat is
visszafogja...

Én sem volnék, ha nem volnál,
ha te hozzám nem hajolnál,
te sem volnál, ha nem volnék,
ha én hozzád nem hajolnék.

Ballag már az esztendő,
vissza-visszanézve,
nyomában az öccse jő,
vígan fütyörészve.