Az emberek jelentős része a hiúság és a becsvágy közé szorulva könyökkel-nyelvvel igyekszik "előre", de ez nem lehet az Ember útja. Nem lehet, vagy ha lehet, nem érdemes úgy élni, hogy az ember mindig arra hajlik, amerre a szél dönti. Kegyelemben csak az részesülhet, aki képes arra, hogy önmagát vállalja... ha kell, mindenkivel szemben.