Az életkor előrehaladtával, a fizikai erő csökkenésével, az ember egyre többet meditál, meglát olyan dolgokat is, ami mellett fiatalon elrohant.

A színekkel nagyon csínján kell bánni, könnyen elterelhetik az ember figyelmét a lényegről, a fekete-fehér képek sokkal markánsabb kifejezés lehetőségét rejtik, s kevésbé teszik lehetővé a "mellébeszélést", vagy a hibák elpalástolását.

Az emberek jelentős része a hiúság és a becsvágy közé szorulva könyökkel-nyelvvel igyekszik "előre", de ez nem lehet az Ember útja. Nem lehet, vagy ha lehet, nem érdemes úgy élni, hogy az ember mindig arra hajlik, amerre a szél dönti. Kegyelemben csak az részesülhet, aki képes arra, hogy önmagát vállalja... ha kell, mindenkivel szemben.