Inkább támadnak az emberek olyan valaki ellen, aki megszerettette magát velük, mint akitől félnek; mert a szeretet olyan egyezség, amelyet az emberek rosszaságból és minden alkalommal, mikor érdekük kívánja, érvénytelennek tekintenek; a félelmet pedig a büntetéstől való rettegés ébren tartja.

A szokás hatalmas szövetséges lehet, barátom. A félelem vagy a harag szokása csakúgy, mint az önfegyelem és bátorság szokása.

A félelem ellentéte a szeretet.

Nem érdemes sündisznóállásban leélni egy életet, mert abból nem fakad semmi, csak a depi és a bezártság.

Az aggódás olyan, mintha imádkoznál egy olyan dologért, amit nem akarsz, hogy megtörténjen.

Mindig is azt hittem, hogy a szenvedés és a veszély megedz és bátrabbá tesz. De éppen fordítva van. Csak még jobban fogsz félni, mert tudod, hogy milyen sérülékeny vagy, hogy milyen szörnyűségek történhetnek az emberrel.

A rítus egy másik szó a félelemre - annyi a különbség, hogy más módon jelenik meg.

A szédülés másvalami, mint az eséstől való félelem. A szédülés azt jelenti, hogy az alattunk lévő mélység vonz, csábít minket, a zuhanás vágyát kelti fel bennünk, amelynek aztán rémülten ellenszegülünk.

Sok ember sokkal jobban megrémül az álmaitól, mint bármi mástól, amit éber állapotban tapasztal.

Nincsenek szellemek, törpék, démonok, csak a jó öreg félelem.

Az ember néha képes megszabadulni kínzó szellemeitől, ha egyszer sikerül elég bátorságot gyűjtenie, hogy szembenézzen velük.

Amikor süllyed a hajó, van egy pillanat, amikor mindenki már csak magát akarja menteni.

Nézd meg a földön az összes létezőt, a szerves és a szervetlen világ valamennyi, pártigazolvánnyal rendelkező tagját, és azt fogod látni, a félelem a legmélyebb, ami e szerves és szervetlen világban megragadható, semmi más, mint a félelem, mert semmi nem annyira irtózatosan nagy erő, mert rajta kívül semmi más nem tud meghatározni semmit a szerves és szervetlen univerzumokban, csak levezetni lehet belőle mindent, azt mondani, hogy erre, a félelemre visszavezetni ezt vagy azt lehet, képtelenség.

Már értem, miért használják annyi horrorfilmben ezt az eszközt: a titokzatos kopogtatást. Azért, mert olyan súlya van, mint egy rémálomnak. Az ember nem tudja, mi van odakint, de azt igen, hogy ajtót fog nyitni. Arra gondol, amire én: a rossz emberek nem szoktak bekopogni.

Mi, akik szeretjük az életet, és mindent megtennénk azért, hogy megvédjük a gyerekeink, szeretteink életét, csupán életfüggők vagyunk. Abban a pillanatban, amikor fel tudnánk adni a függőségünket, szabadok lennénk. És máris belép a képbe a félelem.