Az ember fejlődése során három állapoton megy keresztül. Az első huszonöt év a puszta létezés állapota, ekkor az embert szinte kizárólag a szenvedélyei foglalják le - a tudomány sokkal kevésbé. A következő huszonöt év kevert állapot: gondolatainkat hol szenvedélyeink kielégítése, hol hasznos tevékenység foglalkoztatja, és csak a következő huszonöt évet lehet igazán emberi állapotnak nevezni. Ekkor már nem viharzanak a szenvedélyek, az ember hasznos tevékenységeknek szentelheti magát. Ami pedig a következő, a 75 utáni huszonöt évet illeti - ez már isteni állapot. Az ember ikonná válik: nem csinál semmit, de bálványozzák.
