Ne kritikus szándékkal olvassuk a Szentírást, és ne azzal az éretlen kíváncsisággal, amely csakis önteltséghez vezet, hanem egy éhező szív szenvedélyességével! Azt mondták hívő elődeink, hogy Isten Igéjében van az élet, abban van a világosság - akkor miért nem próbáljuk meg, hogy ebből a kínálatból egészen bátran vegyünk, és éljünk általa?

Hiába választ szét bennünket a távolság és a sors!
Mihelyt betérek szívembe, hogy vele legyek és behunyom szemem
Máris megszűnök létezni e helyen, ahol ő nincsen jelen.
Legalább ezt a szabadságot nem vitte el tőlem, és nem tőle függ, hogy ne legyen velem.

Isten keze nem hagyta abba azt a mozgást,
amellyel az örökkévalóságra
velünk együtt írja
hosszú vagy rövid sorokban,
a vesszőkig és a legparányibb pontig
azt a könyvet,
amelynek csak akkor lesz értelme,
ha véget ér.

Senki nem lehet olyan szegény, hogy ne tudna jót tenni embertársaival.