Trianonba akarok menni, a dolgokat a helyükre tenni,

Hogy lehessünk Nagyszalontán, családi körben eztán.

Hisz amiről nem mondunk le, az mindig a miénk marad.

Annyi mindent kéne még elmondanom,
S ha nem teszem, talán nem is lesz rá alkalom,
Hogy elmeséljem, milyen jó, hogy itt vagyunk,
S mint a régi jó barátok, egyet mondunk s egyet gondolunk.

Történnek dolgok az ember életében, melyekre jobb volna nem emlékezni. Jobb volna, de emlékezni kell. Emlékezni azért, hogy soha ne történhessen még egyszer, és emlékezni, hogy megtörténhetett.

Ha egy leszakadt végtagot visszavarrnak, az anyatest táplálni fogja és életben tartja. És az a végtag a testet gazdagítja.

Az önálló gondolkodás a szabadság alapja, ugyanakkor kötelesség is.

Lehet úgy élni egy közösségben, egy családban, egy faluban, egy városban, egy megyében, egy országban, egy nemzetben, hogy csak magammal, csak az enyémmel foglalkozom? NEM LEHET!