Bárhol fakadjon is a valódi nemzetköziség gyenge virága: támogasd és öntözzed azt.

A játék kívül fekszik a bölcsesség és a balgaság, az igazság és a hazugság, a jó és a gonosz ellentétén. Bár nem anyagi tevékenység, de nincs erkölcsi funkciója. A bűn és az erény fogalmai nem érvényesülnek itt.

Realizmus, a naturalizmus, impresszionizmus és a többi irodalmi és festői klikk unalmas katalógusa: kevesebb bennük a játékosság szelleme, mint a korábbi stílusokban. Még sohasem vette magát korszak ilyen pöfetegen komolyan. Vége szakadt annak, hogy a kultúrát "játssza" az ember.

Érdekes megfigyelnünk azt, hogy a társadalom elnézőbb a csalóval, mint az ünneprontóval szemben. Talán azért, mert ez utóbbi alapjaiban rendíti meg a játék világát. Azzal pédául, hogy kilép a játékból, leleplezi a játékvilág törékenységét.

A rítus a szakrális játékból nőtt ki; a költészet a játékban született, és mindenkor a játék táplálta; a zene és a tánc színtiszta játék volt. A bölcselet és a filozófia azokban a szavakban és formákban találta meg a maga kifejezését, amelyek vallási disputákban születtek. A háborúskodás szabályai és a nemesi élet konvenciói játékalakzatokra épültek. Végül is meg kell tehát állapítanunk azt, hogy a civilizációt, korai korszakaiban, játszották. Nem úgy jön a játékból, mint ahogy egy csecsemő az anyaméhből: a civilizáció játékban és játékként születik, és sohasem hagyja el azt.

Ha azt akarjuk, hogy az emberi élet ne legyen szürke és érdektelen, tudatosítanunk kell azt, hogy vannak dolgok, melyeknek értéke nem a hasznosságuktól függ.