Nem haragszom,
de volt idő, hogy a Nap
arcod viselte.

E földi lét nem földi titka mindjárt tudni fogom, mi volt,
mindjárt feledek minden miértet, minden holt, meddiget, mikort,
minden vágyat, mi tovatűnik, minden reményt, mi elszaladt,
s megértem végre: minden halál mindig az életből fakad.

Olykor hallom a csendedet,
készülődöm is a keresésre,
próbálok hinni benned, imádkozni hozzád -
aztán megint csak végleg egyedül.