Az sem helytálló, miként a kívülálló talán szeretné hinni, hogy a múlt elevenségének csak megfigyelői, míg a jelenének részesei vagyunk. Foglalkozni a történelemmel azt jelenti, hogy hidat verünk a múlt és a jelen közé, és mindkét partot figyelemmel kísérjük, mindkettőn tevékenykedünk.

Kitárulkozva
te nekem, én tenéked,
egymásba hullva te belém én tebeléd,
mámorosodva
te bennem és benned én,
akkor
vagyok én én
és vagy te te.

Valahányszor fenyegetőzött, azonnal feltétel nélkül kapituláltam. Mindent beismertem. Hibákat, amelyeket el se követtem, szándékokat, amelyek soha eszembe se jutottak. Ha rideg és kemény volt velem, könyörögtem: legyen újra jó hozzám, bocsásson meg, szeressen.