Úgy tudunk egymás mellett élni, úgy tudunk minden egyes nap összenézni és továbbsétálni, hogy közben nem muszáj azon erőlködnünk, hogy megértsük egymást.

Akik már nem leszünk sosem, épp annyira mi vagyunk, mint akiknek hisszük magunkat.

Különleges tehetség kell, hogy valaki úgy tudjon hozzáérni egy másik emberhez, hogy az ne azt érezze nyomban, hogy behatoltak a személyes terébe, megsértették intimitását, önállóságát, önbecsülését.

Pedig egészen megszerettelek,
de nem tehetek róla, van ez a rosszabb
kezem, ami folyton bántani akar.

A hiány
egyenletét számolod, de nem
ismersz hozzá megoldóképletet.